Kitűnő kirándulási lehetőség az aktív kikapcsolódást és a természetet kedvelő vendégeinknek a Megyer-hegyi Tengerszem meglátogatása. A 324 m magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkor, középső-miocén vulkanikus riolittufa kúpja, melynek felépítő kőzetét igen nagy keménység jellemzi, kristályos zárványai és üregei következtében pedig hamar felismerték, hogy kiválóan alkalmas malomkő-gyártásra.

Az elhagyott malomkő-bánya fejtési gödrében az öszegyűlt csapadékvízből alakult ki az a tó, amelyet ma Tengerszemként ismerünk. A tó víztömege mintegy 4.000m2, legnagyobb mélysége 6,5 m.

A tavacska mellett az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai láthatók. 1977-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. Ma kedvelt kirándulóhely, a Malomkő tanösvény Sárospatak belvárosától vezeti el oda piros túraút-jelzéssel a turistákat.

Kőbánya

A Megyer-hegyen már a XV. században működő kőbánya volt. A malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A  bányát 1907-ben zárták be, a termelési tendencia folyamatos csökkenése miatt.

Sárospatak a magyar műemlék városok gyöngyszeme, a festői szépségű Zempléni-hegység lábánál, a Bodrog folyó partján fekvő kulturális és idegenforgalmi központ. Neve a magyar történelem fényes napjait, a szabadságharcok oroszlánjait, a Rákócziakat idézi.

Patak a XI. századtól királyi birtok. Perényi Péter 1534 és 1541 között a városfal délkeleti szegletén hatalmas, torzult négyzet alaprajzú, ötszintes lakótornyot emeltetett. A váregyüttest az észak-itáliai Alessandro Vedani tervei alapján, későreneszánsz stílusban magyar mesteremberek készítették. A román és gótikus faragványtöredékek a korábbi domokos kolostor és a közeli várkastély maradványai. 1540 és 1567 között épült a keleti, Perényi-szárny. 1616-ban Lorántffy Zsuzsanna, a tulajdonos házasságot kötött II. Rákóczi György későbbi erdélyi fejedelemmel. Így lett Patak a rákóczi birtokok központja. 1640-től megerősítették a várat és felépült a Lorántffy- szárny, majd a loggia és az ágyúterasz. 1676-tól II. Rákóczi Ferenc a birtokosa a várnak, amelynek erődítéseit a császár parancsára 1702-ben lerombolták. 1711-től 1776-ig a Trautson hercegek barokk, 1807-től a Bretzenheim hercegek romantikus, eklektikus ízlésben újították meg, megőrizve reneszánsz jellegét. 1875-től a Windischgrätz hercegek, 1945-től a magyar állam tulajdona. A Múzeum 1950 óta gondozza a Rákóczi örökséget.

A XVI-XVII. században a sárospataki vár délnyugati sarokbástyája mellett helyezkedett el a konyha. A restaurálásánál fontos volt az előkerült tűzpadka és a közrefogó, egykor a kürtőt tartó pillérek bemutatása, megerősítése.

Ebben a korhű történelmi környezetben, az eredetileg is itt található konyhában üzemel a Vörös Torony reneszánsz étterem, ahol vendégeink megismerkedhetnek a reneszánsz kor jellegzetes és fenséges ételeivel, valamint széles ital – legfőbbképpen borválasztékával.

A kor jellegzetes ételei a ropogós sültek, a gazdagon fűszerezett mártásokkal kínált húsok, valamint a különböző rétesek. A reneszánsz korszak az étkezési kultúra újjászületését is jelentette. Igény esetén a látványkonyhában lehetőség nyílik parázson történő malacsütésre is.

Az étterem pincerészében borkóstolásra is lehetőség nyílik, hogy vendégeink kiválaszthassák az étkezéshez leginkább illő bort. Az ételek felszolgálása korhű öltözékben történik, a háttérben a kor hozzáillő muzsikái szólnak. Az étkezés során „habán” kerámia tányérokból és korsókból fogyaszthatnak vendégek. A habán a XVII. Század elején volt használatos, a reneszánsz motívumokkal díszített kerámia fehér mázán ragyognak a sárga, zöld, kék színek.

A falakat Comenius ábrái díszítik, melyek között megtalálható szövege a borsozásról, illetve régi receptek az ökörsütésről. A pataki konyha jelentősége abban áll, hogy hasonló korú konyha csupán Lékáról és Fraknóról ismert.

További információ:

www.vorostoronyetterem.hu
3950 Sárospatak, Szent Erzsébet u. 19.
+36-70/420-1610